Nagyjából ötödik osztályos általános iskolás lehettem, amikor megláttam Őt az MTV (Music Television) zene csatornán, rögtön a rajongójává váltam.
Michael Jackson azonnal levett a lábamról. A hangja, a dalai, a tánca, a fellépése, teljesen elvarázsolt. Mindent, ami vele kapcsolatos volt, elkezdtem gyűjteni, minden zsebpénzem erre költöttem. Akkoriban még csak anyuék szobájában volt tévé otthon, ha Jacko elkezdett énekelni, az egész család kénytelen volt nézni, mert én a képernyőre meredtem. Mindent felvettem videóra, ami róla szólt. Csak úgy gyűltek a videó kazetták, lemezek, képek, minden, ami Vele kapcsolatban megjelent.
Mivel mindenki tudta, mennyire imádom, ha bárhol láttak cikket, ami róla megjelent, azonnal elhozták nekem. Még spanyolországban megjelent újságból is kaptam képeket. Mindent tudtam róla. Amit nem, az meg sem történt. Az összes számát tudtam kívülről.
Nővéremmel közös szobánk egyik oldala természetesen Michael Jackson képekkel volt kitapétázva, annyit engedélyezett a tesóm.:) Amikor a mozikban elkezdték vetíteni a Moonwalker című filmet 1988-ban, szülői felügyelettel mehettem csak el, mert még olyan kicsi voltam. Nyolcadik osztályos voltam, amikor Bukarestben koncertezett, oda sajnos nem engedtek el anyuék, mert még túl kicsi voltam hozzá. Igazuk volt, nem 14évesnek való egy ekkora koncert, persze ezt akkor máshogy gondoltam.
Iránta való rajongásom nem csökkent az elkövetkezendő években sem. Elhatároztam: egyszer az életben látnom kell Őt, élőben!!!! Nem is hittem volna, hogy ez a kívánságom kétszer is fog teljesülni. Először 1994-ben láthattam a Hősök terén, amikor kisfilmet forgatott a History turnéhoz. Fotókat is készítettem róla, csak sajnos a rendezők ezt észrevették, és kitépték a filmet a gépemből.
Aztán 1996-ban, a 18.születésnapomra megkaptam a legnagyobb ajándékot: Michael Jackson History World Tour koncerjegy a Népstadionban!!!!!! A küzdőtérről, pár méter távolságból nézhettem végig bálványomat. Soha nem fogom elfelejteni. Konkrétan a koncert elején leesett az állam, és ott is maradt az utolsó percig. Voltam azóta 1-2 nagy koncerten, de ilyen élményben nem volt többet részem. Ahogy fáradhatatlanul végigtáncolta, és énekelte a koncertet, olyan élményt nyújtva, mintha lemezről hallgattam volna, az a pirotechnika, ami végigkísérte a számokat, ahogy felhívta a színpadra azt az eszméletlenül szerencsés lányt, aki szerintem azóta sem fogta fel, mi történt akkor, ott vele.
Én persze folyamatosan a könnyeimmel küszködtem, a boldogságtól. És sajnos ilyen élményben nem lesz többet részem, mert elment, örökre...Emlékszem, tesóm szólt rám aznap reggel: "Nézed a híreket? -Nem, miért? -Meghalt Michael Jackson." Haláláig, 2009-ig azért eltelt pár év, felnőttem, már nem követtem vele kapcsolatban az eseményeket, már nem voltam az az elvetemült rajongó, de azért mégis letaglózott a hír. És sírtam. Aznap többször. Több közeli barátom, aki tudott közel húsz évnyi rajongásomról, felhívott aznap, megkérdezni hogy viselem. Fel sem fogtam, hisz Ő halhatatlan..Vele lezárult egy része az életemnek. De soha nem fogom elfelejteni, mert mindig Ő marad : The King of Pop.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése