Zsák a foltját....

Megtaláltuk egymást. Már régen, csak akkor még nem tudtuk.

Több, mint 10 éve, együtt dolgoztunk az előző munkahelyemen. Nagyon tetszett nekem Ő már akkor. Csibészesen jóképű volt, na ez megmaradt a mai napig...:) Alig vártam a perceket, hogy lássam. Aztán egy céges buliban valahogy közelebb kerültünk végre egymáshoz. Randi is lett belőle. De akkor még valahogy féltem belevágni egy komolyabb dologba Vele, pedig akkor lehet, ma már nem itt tartanánk.

Nem tudom, lehet, hogy már családunk lenne, csodaszép gyerekekkel. De az is lehet, hogy nem lett volna semmi, mert túl fiatalok lettünk volna ahhoz, hogy komolyan gondoljuk. Mindennek megvan a miértje, annak is, hogy akkor nem lett belőlünk egy pár.

Az élet elsodort minket egymástól, neki és nekem is lett komoly kapcsolatom, mással. Nem is hallottam felőle évekig, aztán egyszer összefutottunk egy bowling teremben, ahova én a mostani kollégáimmal mentem, Ő pedig a régi barátaival. Olyan jó volt látni, Ő is örült nekem. De ennyi. Nem történt semmi. Épp mindketten komoly kapcsolatban éltünk.

Megint eltelt pár év, és nekem az előbb említett komoly kapcsolatom tönkrement, szakítottunk. Pici önsajnálat után barátnőimmel elmentem bulizni. És mit hoz a sors: Ő ott volt! Ahogy megláttam, rögtön gyorsabban dobogott a szívem. Odamentem hozzá. Nagyon örült nekem. Meglepődött, mert elég sokat fogytam, mióta nem látott. Hát igen, a szakítás megtette azért a hatását. Egész este együtt voltunk. Neki sem volt épp senkije. Megbeszéltük, hogy randizunk, most már rendesen, így 10 év után. De közben viccesen azt is mondta, hogy minek kellett nekünk újra találkozni, amikor Ő nyár végén költözik Ausztráliába, hosszú-hosszú évekre. Mindez március elején történt(2 éve). Mondtam neki, hogy azért ennyire ne tervezzünk előre, mert lehet, hogy már következő héten látni sem akarjuk majd egymást.:)

Hát nem így lett. Szerencsére. Életem talán legboldogabb, legönfeledtebb 6 hónapját töltöttem Vele, amíg el nem utazott. Mindent beleadtunk ebbe a 6 hónapba. Ennyit nem nevettem azóta sem senkivel, mint Vele. Én elkezdtem egy mondatot, Ő befejezte, agyunk egy rugóra járt.:) Vele még vitatkozni is megtanultam, pedig az előtte sosem volt az erősségem. Barátaim, tesómék is nagyon megszerették, hisz nem lehet Őt nem szeretni. Én is megszerettem nagyon az Ő családját. Barátait már ismertem a régi időkből.

Minden időt megpróbáltunk együtt tölteni, amennyit csak lehetett, hisz határidős volt a boldogságunk. Voltunk együtt koncerten, bulizni, színházban, kirándulni, mindenfelé. Mielőtt elment, elutaztunk egy utolsó "mini nyaralásra", azt mondta, még senkivel nem érezte olyan jól magát, mint velem. Én is így éreztem.

És lassan eljött a búcsú ideje. Mindketten próbáltuk visszafogni, elnyomni magunkban az érzelmeket, de mégsem sikerült. Rég sírtam annyit, mint amikor feltettem a repülőgépre. Nővérem is sírt, mert Ő is szerette, és látta, mennyire boldog vagyok Vele. Megbeszéltük, hogy nem ígérünk egymásnak semmit. Ha Ő kint él, én itthon, nem várhatunk el egymástól semmit. Amennyit tudtunk, beszéltünk skype-on. Hívott, hogy menjek utána, de én nem mentem. Nekem itt van dolgom, nekem itt vannak álmaim.

Szerencsére jól alakult az élete, ügyes fiú, hamar feltalálta magát. Csak hiányoztunk egymásnak. Ő azóta is kint él, én azóta is itthon. 18.000 kilométer nagy távolság, de beszélünk folyamatosan, nyomon követjük egymás életét, sorsának alakulását. És másfél év után hazajött karácsonykor. Ott álltam a repülőtéren, alig vártam, hogy újra megölelhessem. Engem látott meg először. Ott folytattuk, ahol anno abbahagytuk. Majdnem egy hónapot volt itthon. Együtt karácsonyoztunk, együtt szilvesztereztünk. Aztán elment újra január elején.

Amíg én nagykabátban vacogok itthon, addig Ő csoki barnára sül Ausztráliában a tengerparton. Ez nem igazság.:) Meglátjuk, az élet tartogat e még nekünk közös jövőt. Azt biztosan tudjuk, hogy ami volt, az csodás volt, és azt már nem veheti el tőlünk senki.Nem minden szép történetnek 'happy end' a vége, de azért még reménykedni lehet...Még egyszer belevágnék, még ha tudom is, hogy elmegy, hisz valaki egész életében nem lesz olyan boldog egy kapcsolatban, mint mi voltunk rövidke kis románcunkban.