Amikor még kisgyerek voltam, mamáméknál minden évben volt disznó vágás. Sajnáltuk tesómmal, és unokatestvéreimmel a szegény malacot, ezért sosem néztük végig, amíg levágták, de még bent a házban is hallottuk, ahogy visított szegény. Nem is gondoltam, hogy röpke 20 évvel később, céges buli keretében fogok újra eljutni egy disznó vágásra.
Hajnalban indult a busz a munkehelyem elől Tordasra. Hideg volt, fáradtak voltunk, én szerintem még aludtam is az úton. Odaérve a vendéglátóink rögtön, ahogy leszálltunk a buszról, házi pálinkával kínáltak meg minket. Na utána már se nem fáztunk, se nem voltunk álmosak.:) Üres gyomorra elég hamar megérzi az ember a pálinka jótékony (vagy éppen kártékony?) hatását.
Szegény malacot ketrecben tartották, ott várta életének utolsó pillanatait. Én most is, mint gyermekkoromban, bementem a házba, amíg levágták. Nem bírom nézni szerencsétlent, ahogy szenved. Több kollégám aktivizálta magát, és segített a böllérnek. Mi, gyengébb idegzetűek, bent a fogadóban addig társasjátékoztunk, ittunk, táncoltunk. Amikor szegény állat már nem élt, akkor mentem ki először, épp pörkölték. Akkor készült a fenti fotó.
Utána, mint aki jól végezte dolgát, megint bementem a fogadóba, mert jött az a rész, amit megint nem akartam végignézni, ahogy felrakták a kocát egy kampóra, szétvágták, és kipakolták. Ezt azért tudom, mert láttam utána a kollégáim fényképein. Páran még a hurka/kolbász töltésben is segítkeztek. Nemsokára már hozták is be a frissen sült vért hagymával, na az ilyen dolgoktól én a világból ki tudok szaladni. Tehát nem ettem belőle. Volt friss pogácsa, azt ettem helyette.
Amíg a többiek a disznóságok körül szorgoskodtak, mi páran elmentünk a környékben sétálni. Mire visszaértünk, ott várt minket a finom ebéd. Volt húsleves, és persze hurka/kolbász gazdagon. A hurkát nem szeretem, úgyhogy én a leves után csak a kolbiból ettem. Nagyon finom volt, főleg, hogy "mi" csináltuk. Ebéd után beindult a buli, aki még képes volt megmozdulni, az mulatós zenére nyomhatta. Jó kis móka kerekedett, sötétedéskor indultunk csak haza. Azóta már voltam még 1 disznó vágáson, ott kipróbáltam én is magam hurka töltésben, azt hiszem, nem fogok szakmát váltani.:)
Nagyon nagy ez a "fogomamalacfarkát" kép. :) Én is ilyen szinten szeretek részt venni a disznóvágásokban. Amikor kisebb voltam, komolyabban vettem és tényleg fogtam a malac farkát. Később már hallani se akartam a visítást és csak a pecsenyesütéskor jelentem meg. De akkor mindig ott voltam. :)
VálaszTörlés