Egy céges síelést megúsztam anélkül, hogy lécet kellett volna csatolnom a lábamra, de amikor a barátaimmal mentem, nem volt kibúvó.:) Megint elég sokan mentünk, én akkor éppen párban.
Ausztriába mentünk, több kocsival konvojban, a Feriendorf Ossiach üdülő faluba. Mivel indulás előtt még nem volt biztos, hogy ki fogom magam próbálni a pályákon, nem vettem sí lécet, meg cipőt, kint úgyis lehetett bérelni a pályáknál. Csak sí ruhát vettem, jó feltűnőt, ha esetleg elvesznék a hóban, akkor is könnyen megtaláljanak a mentő alakulatok.:) Szerencsére erre nem volt szükség.
A szállásunk, a fent említett üdülő falu, engem emlékeztetett gyermekkorom zánkai táborozásaira, teljesen ilyen hangulatú volt Zánka is régen, a kocka épületeivel, parkokkal, csak itt nem a Balaton partjára lehetett lesétálni, hanem az Ossiachi-tó partjára. Első, síelésnek még nem nevezhető havas élményem a Gerlitzen-i pályákhoz fűződik, először ott próbálkoztunk. Na ott még nem barátkoztam össze a hóval. Hideg is, meg csúszik is. Mi ebben a jó? Azért béreltünk nekem lécet, és cipőt, hátha kialakul a szimpátia később a hó, és köztem.A hütte már jobban tetszett, főleg a forralt bor, amit ott ittam.:)
A csapat megállapította, hogy ez a pálya nem olyan jó, menjünk át inkább egy másik terepre. El is autóztunk a tó túloldalára, egészen Bad Kleinkirchheim-ig. Ott már tetszett a pálya a hozzáértő barátaimnak. Szerencsére nem egyedül voltam kezdő a csapatban, volt még 1-2 leányzó, aki oktatásra szorult rajtam kívül. Kaptunk is egy szép szemű oktató fiút.:) Olyan pályára vitt minket, ahol rajtunk kívül csak 3 évesek gyakoroltak, gondoltam, köztük azért profi leszek. Dehogy. Ezek a pici gyerekek úgy száguldoztak körülöttünk, hogy még nézni is alig bírtam. Megtanultuk, hogy kell elesni, majd aztán felkelni. A hóekét is megtanultuk (úgy emlékszem, így hívják). Egy törpe felvonóval, amibe bele kellett kapaszkodnunk, felhúztuk magunkat, és egy számomra irtózatos magasságból le kellett síelnünk a tanult technika alkalmazásával.:) És sikerült!!!! Sőt, nemhogy sikerült, nagyon élveztem is. Az oktatóm is megdicsért. Később kiderült, hogy egy kék pálya volt, ahol "megtanultam" síelni, én azt hittem, hogy ennek a tanuló pályának még szín kódja sincs, gondoltam ez a sí óvoda.:) Én nagyon jól el voltam ezen a pályán, amíg a barátaim a fekete pályákon hasítottak. Nagyjából csak a hüttékben találkoztunk.
Esténként vagy a szálláson buliztunk valamelyik nagyobb apartmanban, vagy elmentünk a közelben egy csodaszép wellness központba picit ejtőzni, szaunázni, fürdőzni a szabad ég alatt, a hófedte csúcsok között. Tényleg leírhatatlan, amit egy kivilágított pálya látványa nyújt a forró vizes medencéből. Azóta nem voltam síelni, de a ruhámat megtartottam, hátha kipróbálhatom még magam más pályák sí ovijában is.:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése