220 felett....

Tavaly nyáron, abban a szerencsében volt részem, hogy kaptam jegyet a Forma 1 Magyar Nagydíjra. Kedvenc cimborámat kérdeztem meg, van e kedve velem jönni. Hogy ne lett volna? 3 napos belépőt kaptam, de csak vasárnap mentünk ki, a versenyre.

Én nagyon felkészült voltam, vettem előtte a nagy zaj miatti megsüketülés elkerülésére füldugókat, és a napszúrás ellen 2 esernyőt, egy fehéret, és egy feketét. Gondoltam, majd eldöntöm melyik illik jobban a ruhámhoz.:) Már délelőtt kimentünk. Én még soha nem voltam Forma 1-en, sem a Hungaroring közelében. Rengetegen voltak, csak kilométerekkel arrébb tudtunk leparkolni, úgyhogy hosszú séta következett a bejáratig. Nagyon meleg volt, száz ágra sütött a nap.

Nem tudtuk, hogy a belépő kártyánkkal, amit kaptam, hova mehetünk majd be, megkérdeztünk egy biztonsági őrt. Mondta, hogy ez nem ülő jegy, de végig lehet vele menni a pálya mellett, a kerítésen kívül, ahol a büfések vannak, nekik van ilyen belépőjük, az itt dolgozóknak. Ez amolyan szerviz kártya volt. Picit azért jobbra számítottam, de azért ez is nagyon jó volt így, köszönöm még egyszer annak, akitől kaptam.:) Elindultunk tehát a kerítésen kívül.

Nem is gondoltam, hogy ennyire hangos egy ilyen verseny. Bár volt nálam füldugó, de nem akartam berakni, mert gondoltam, ha már itt vagyok, akkor halljam, ahogy dobhártya hasogatóan száguldoznak mellettünk az autók. Ha beraktam volna a füldugót, az olyan lett volna számomra, mintha a Michael Jackson koncerten, azért, mert nem látok jól, a kivetítőre fokuszáltam volna. Eszembe sem jutott. Vagy Őt látom élőben, vagy semmit. Na itt is inkább vállaltam a kockázatát, hogy megsüketülök.:)

Aki ismer, tudja, hogy nem kell félteni, ha intézkedni kell valamilyen ügyben. Itt is, "kinéztem magamnak"egy olyan beengedő fiút, akin láttam, hogy tudnék rá hatni. Szegény csak állt a nagy melegben a lelátó kapujában. Odamentem hozzá, megkérdeztem, hogy ne adjak neki egy füldugót, hogy ne süketüljön meg. Kérdezte, hogy miért, azt árulom? Mondtam neki, hogy dehogy, csak szívesen adtam volna, mert sokat vettem, és nekünk nem kell annyi. Kicsit zavarban volt a srác, alig mert rám nézni, talán el is pirult. Láttam, hogy lent a lelátón vannak még üres helyek, gondoltam, miért ne, bepróbálkozok.. Megkérdeztem tőle, hogy nem lehetne oda leülni, azokra az üres helyekre, mert már úgy fáj a lábam a sok állástól, meg sétálástól. Picit törte a fejét, aztán bólintott, hogy mehetek. Mondtam neki, hogy ketten vagyunk a barátommal, Ő is jöhet? Mondta, hogy persze, menjünk, leülhetünk. Drága barátom ezt a háttérből nézte, ahol árnyék volt, nem tudta, mit szervezkedek ilyen serényen. Odamentem, hozzá, hogy szereztem ülő helyet. Nagyon örült, és közben jót nevetett, hogy egy lánynak mennyivel könnyebb dolga van, szépen mosolyog, és már el is van intézve. Erre én, de ha nem mertem volna megkérdezni, hiába mosolygok szépen, állhattunk volna tovább a kerítés mögött. Így viszont a futam második felét már tökéletes közelségből, ülve nézhettük végig, pontosítok: majdnem végig.:)

Igazi Forma 1 rajongók biztos kikészülnek most, de eljöttünk  a vége előtt egy pár perccel, hogy ne a nagy tömeggel együtt kelljen kijönni, tehát mi is csak a rádióból tudtuk meg utána, hogy Webber nyerte a versenyt. Nekem így is hatalmas élmény volt, szívesen elmennék idén is, el is kezdek ez ügyben intézkedni már most...:)