Barátaimmal régebben nagy, közös nyaralásokat szerveztünk. Első ilyen utunk Tunéziába vezetett, lassan 8 éve. 14 főnek összehozni, hogy minden megfeleljen, az időpont, a helyszín, az árak, elég nehéz feladat, de szerencsére van a társaságban egy barátnőnk, aki mindent megszervez nekünk, Ő a mi kis privát rendezvény szervezőnk.:)
Én akkor ültem először repülőgépen, izgultam is rendesen, be kell, hogy valljam. Uticélunk Hammamet volt, ahol egy 4 csillagos szállodában laktunk, kis bungalókban.
A sok, óriási bogártól eltekintve, akik úgy közlekedtek a szobákban, mintha ez is része lenne a szálloda szolgáltatásainak, egészen takaros helyen voltunk. Közvetlen vízparti volt a szálloda, igazán szép kilátással.
Reggelente jól bereggeliztünk, figyelve arra, hogy még véletlenül se igyunk a helyi vízből, és a gyümölcsöket is rendesen megtörölgessük, elkerülve ezzel a későbbi kellemetlenségeket, nehogy esetleg valakinek a nyaralását a toaletten kelljen töltenie.:)
Napközben süttettük a hasunkat a parton, fürödtünk, a bátrabbak kipróbáltak mindenféle vízi mókát: banánt, ejtőernyő motorcsónakos felhúzással...én a fotózást vállaltam.:) Több fakultatív programra is elmentünk együtt, nekem a legjobban a 2 napos sivatagi túra tetszett, pedig arra el sem akartam menni.
Busszal indultunk hajnalban, először megnéztünk egy igazi Berber család házát, akik a hegyekben élnek, és szabályosan belevájták a házukat a hegy belsejébe. Érdekes, hogy emberek milyen helyeken képesek élni. Utunkat egy igazi oázis felé vettük. A sivatag közepén volt egy szálloda, ott szálltunk meg. Nagyon szép hely volt.
Ezek után következett a legnagyobb tunéziai élményem, ülni a "sivatag hajóin", tevegelni mentünk. Beöltöztünk szépen, ahogy egy tevegeléshez illik a sivatagban, és nekivágtunk. Mit ne mondjak, nagyon büdös állat a teve.:) És köpköd is folyamatosan, meg folyik a nyála. Amikor felmásztam a helyi segítséggel a teve hátára, akkor következett a legszörnyűbb érzés. Felállt a teve, de úgy, hogy a hátsó lábát tolja fel először, ezzel olyan érzést vált ki az emberből, mintha mindjárt leesne róla. Utána már nem volt vészes, karavánban tevegeltünk a barátaimmal, a többi turistával. Amikor megáll a teve, és le kell róla szállni, az is hasonló szörnyű élmény, mert akkor meg az első lábait húzza először maga alá, utána a hátsót, ezzel is azt az érzést keltve, hogy azonnal leesel róla. De túléltem, és nagyon jó volt, hogy kipróbáltam. Számomra életre szóló élmény volt tevegelni a sivatagban.
Másnap hajnalban megnéztük a napfelkeltét, utána elmentünk megnézni egy csodálatos vízesést is. Hazafelé megnéztük az El Djem-i amfiteátrumot, ami az egykori római birodalom dicsőségét hirdeti.
Dzsippes kiránduláson is voltunk a hegyekben, na az is életre szóló élmény volt. Elmentünk oda, ahol az Angol beteg című filmet forgatták. Voltunk kalózhajós tengeri túrán is. Kihajóztunk a nyílt vizekre, delfineket láttunk, és a hajón, a legénység sütött nekünk halat, amit a fedélzeten ettünk meg, miközben egy kalóznak öltözött helyi göndör szépfiúval lehetett fotózkodni. Persze nekem lett vele közös fotóm.:)
Voltunk bazárban is, ahol mindent ránk akartak sózni, és minden lány kapott a csapatból házassági ajánlatot. Esténként a társaságból az egyik párocska szobájában bulizgattunk, vagy a szálloda privát diszkójában mulattunk. Egy hét hamar elment, főleg, hogy jó társaságban voltam. Tunéziát egyszer érdemes látni, de azért nem ez volt a legjobb hely, ahol életemben jártam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése