11 éves kora óta ismerem. Rögtön tudtam, hogy jó helyre kerültem. Olyan kedves itt mindenki, segítenek mindenben. És olyan szép itt minden. Most lesz 20 éves. Nemsokára ünnepelünk.
Felnőtt, vele együtt én is, és még sokan közülünk. Rengeteg élményt éltünk át együtt. Része az életemnek. Szinte több időt töltök itt, mint a családommal. De nem bánom. Ha nem szeretném, már nem lennék itt. Annyi szívemnek kedves embert ismertem meg általa. Hogy elszaladt ez a 9 év? Mintha tegnap kezdődött volna...
Minden szülinapja nagy esemény volt, de a tizenötödik, az volt eddig a legnagyobb. Hogy minden barátja elférjen, apukája kibérelt egy nagyon nagy épületet, ami telis tele volt szép vonatokkal. Igen, a Vasút történeti parkról beszélek. Ott ünnepelte a 15. születésnapját. Minden közeli hozzátartozója egyforma ruhát húzott, és lelkesen várta a barátokat. Voltak is szép számmal, közel 2000 barátja jött el.
Az ünnepség alkalmából volt aztán terülj-terülj asztalkám, mindenki talált kedvére való falatot, és persze szomjas sem maradt senki. Mikor minden vendég megérkezett, az ünnepelt apukája köszöntötte a barátokat pár kedves szóval. A beszéd után elkezdődött a várva várt koncert, a Republic együttes húzta a talp alá valót. Mi, az ünnepelt közeli hozzátartozói, csendben, hogy senki ne fogjon gyanút, kiszivárogtunk az épületből hátra, a színfalak mögé a megbeszélt időben. Ott egy platós vonat várt minket, amire felkapaszkodtunk mindannyian, az összes közeli hozzátartozó, és az ünnepelt apukája.:) A vonat előtti fal hungarocellből volt felépítve, de ezt bent senki nem sejtette. Egyszer csak, amikor Cipő abba hagyta az éneklést, bemondták a hangos bemondóban, hogy "kérjük vigyázzanak, mert az állomásra vonat érkezik". Ekkor elkezdték játszani Halász Judit híres "Boldog Születésnapot" című dalát, és mi a vonattal áttörtük ezt a falat, és az berobogott fedélzetén 50 közeli hozzátartozóval a nézőtérre. Az emberek együtt énekeltek, tapsoltak velünk. Nem is számítottak ekkora meglepetésre.
Minden fény ránk irányult abban a nagy hangárban. Leírhatatlan érzés volt. Lemásztunk mindannyian a vonatról, és felvágtuk a tortákat, amiket hoztunk az ünnepeltnek, és a vendégségnek. Azt hihetnénk, hogy ezzel vége is a mesénknek, de nem, ekkor kezdődött a tombola kihúzása. Az ünnepelt apukájának egyik fő tanácsadója odaszaladt hozzám, hogy "Juci, irány a színpadra, Te fogod húzni a tombolát". Gondolkodni sem volt időm, már fent is voltam a színpadon, ahol előttem pár perccel még Cipő énekelte, hogy "Szállj el, kismadár...". Nem tagadom, jó érzés volt ott állni, fények és kamerák közt, 2000 ember előtt. És a barátoktól csak azt hallottam a színpad előtt, hogy "Juci, engem húzzál ki, engem, engem, az én tombolámat..." Igyekeztem.:)
Az ünnepelt apukája gondoskodott szuper nyereményekről. Tombola után indult csak a buli igazán. Akkor már mi, közeli hozzátartozók is együtt mulattunk a barátokkal. Hajnalig. Méltó köszöntés egy sokak által oly kedvelt 15 évesnek. És most lesz 20 éves, és mi ott leszünk most is, mert mi vagyunk a legközelebbi hozzátartozói... Ha valakinek nem derült ki titokzatos soraimból, a legjobb munkahely nagykorúvá válásáról meséltem.:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése