A képek sem ma készültek, mint ahogy a mi barátságunk sem ma kezdődött...
Amikor elsős voltam a középiskolában, nővérem pedig harmadikos volt, azt volt az esti programunk, hogy barátainkkal a helyi lakótelep szélén összegyűltünk, és "bandáztunk". Minden este, szigorúan tanulás után. Nekünk mindig időre kellett hazamenni, de igyekeztünk minden percet kihasználni, hogy a barátainkkal lehessünk.
Nem nagyon jártunk sehova, vagy Ők jöttek át hozzánk, vagy maximum elmentünk a helyi pizzériába. Ez volt a fő program, bandázás a lakótelepen. De olyan jó volt.:) Összegyűltünk, és jókat nevetgéltünk, megvitattuk az élet "nagy dolgait".
Később, amikor már minket is elengedtek a szüleink, velük mentünk diszkóba is először.:) Ebből a csapatból van 3 olyan barátom, aki azóta is része az életemnek, mégha nem is találkozunk minden nap. 3 fiú. Nagyon imádom őket. Bármikor kértem Őket, mindig segítettek, amiben csak tudtak. Autót venni, autót eladni, ha behúzott kézifékkel vezettem és füstölt az autó, jöttek megmenteni, ha elfogyott a benzin, jöttek teli kannával utánam(ajaj, azóta is tartozom egy kanna benzinnel).
Szerelmi bánatban is mindig sírhattam a vállukon. Rengeteg időt töltöttünk együtt az elmúlt években, de főleg régebben. Persze, amikor valakinek komoly kapcsolata lett, az eltűnt egy időre(vagy végleg) a csapatból, de azért ma is tudunk egymásról.
Egymás szerelmeit elfogadtuk (azért Ők kritikusabbak voltak, mint én), és megértettük, hogy akkor mostantól Ő az első, mi csak a barátok vagyunk, akit ilyenkor a háttérbe lehet helyezni, tettem ezt én is többször velük. Ehhez a társasághoz sokan csatlakoztak, egy szép nagy csapat lett belőlünk, rengeteg közös emlék, közös nyaralások. Sokaknak már családja, gyermeke is van, de azért a barátság megmaradt, mégha ritkultak is a közös pillanatok.
Nekem, és az én "3 Muskétásomnak" még nincs családunk, de ami késik, nem múlik... Idén év elején megígértem nekik, hogy 3 buliba el fogok menni, amit a csapat szervez, mert tavaly nagyon kihúztam magam a társasági életből, valahogy azt éreztem, hogy nem hiányoznak a bulik. De most olyan jó kicsit néha megint velük lenni, mint régen. És lesz is nagy buli: egyikük, a háromból idén nyáron megnősül!!! El sem hiszem, ugyanakkor nagyon örülök is neki, mert asszonykáját is nagyon szeretem. Hát, csak felnőttünk mi is.:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése