Közkívánatra még egy-két szösszenet az életemből.:) Nem csak azért, mert kértétek, hanem azért is, mert rájöttem, hogy szeretek írni. Nem írtam pár napig, és hiányzott, de tényleg, valahogy része lett a napjaimnak. Ezért most újra itt vagyok, és bár már túl vagyok a 20 bejegyzésen, amit előre terveztem, de folytatom az írást.
Élményem akad bőven az eddigi életemben, amit szívesen megosztok a kedves olvasóval, és remélem lesz is még az elkövetkezendő években.:) Aki ismer, tudja mennyire szeretem a szép ruhákat. Ha jobban végig gondolom, nem is csak a szép ruhákat, hanem a hozzá illő szép cipőket, szép táskákat, szép nyakláncokat, fülbevalókat, karkötőket, kiegészítőket, mindent...:) De nem csak megvenni, és viselni szeretem őket, hanem rendezgetni, rendszerezni a szekrényemben, ahogy a képen is látható. Mindennek megvan a helye, nem pakolok csak úgy össze-vissza.
Nem is tudom, mikor kezdődött ez a mánia nálam. Mindenképp nagyon meghatározó volt az első munkahelyem, ahol 5 felejthetetlen évet töltöttem. Egy francia divat cégnél dolgoztam, ruhák között. Imádtam. Már előtte is fontos volt persze, hogy mikor mit veszek fel, de szerintem azért végérvényesen ott "fertőződtem meg" a ruha mániával. Régebben, ha elmentem vásárolni, és valami megtetszett, és volt belőle több színben, megvettem mindet, mert biztosan tudtam, hogy szükségem lesz rájuk.:)
Először csak a ruhák iránt éreztem ezt a vonzalmat, aztán jött a többi. Volt olyan időszakom, amikor mondjuk szerelmi bánatom volt, akkor egy szép új ruha megvásárlásával mindig jobb kedvem lett. Hívhatjuk ezt az én sajátos ruha terápiámnak is.:) Emlékszem olyan időszakokra, amikor nem is mertem egyszerre hazavinni az összes ruhát, amit összevásároltam, részletekben csempésztem haza, nehogy anyu, vagy későbbiekben a páromtól "kikapjak" a sok, szerintük felesleges holmiért.
Egy nyaralásra a bepakolás nálam mindig hatalmas gondot okoz. Ülök a szekrényem előtt, és azt mérlegelem, mit NE vigyek magammal. Legszívesebben mindent vinnék, mert ki tudja, milyen idő lesz, hol vacsorázunk, hova megyünk napközben....Sorolhatnám még azokat az eshetőségeket, amit ilyenkor mérlegelni kell. Egy fiúnak ez sokkal könnyebb. Egy fogkefe, egy tusfürdő, 3 gatya, 3 póló, farmer, és kész, már be is pakoltak. De én? Strandolós ruha, délutáni városnézős ruha, esti bulizós ruha, kirándulós ruha, persze ezek mindenféle kombinációja, és persze legalább 6-7 garnitúra.:) Egy kemény logisztikai feladat ezt összehozni. És akkor még nem is beszéltem a többi dologról, amit még mérlegelni kell ilyenkor. Strandolós papucs, csinos papucs, lapos talpú cipő, magas sarkú szandál, kényelmes cipő...És persze táskák hada, mert nem veszünk föl olyan táskát, ami nem illik a szereléshez.
Nyaralásokra próbálok a lehető legkevesebb kiegészítőt vinni, de vannak azért nélkülözhetetlen darabok, fülbevalók, nyakláncok, amiknek mindenképp jönniük kell. Egy 2 napos, ott alvós programmal már ugyanannyi macera van, mint egy hetes nyaralással. Szinte ugyan akkora bőrönd kell oda is, mert mi van, ha...Irigylem azokat, akik egy kis sport táskával el tudnak menni bárhova, én sajnos nem tartozom közéjük. Családom, barátaim már megszokták, hogy ilyen vagyok.
A fenti képen egy hétvégi kikapcsolódásra mentünk az én Drágámmal régebben, de a bőröndöm tartalmát látva, akár egy hétig is maradhattunk volna.:) Amikor pár éve Bulgáriában nyaraltunk a barátaimmal, kölcsönkértem egy barátnőmtől egy akkora bőröndöt, amibe Ő akkor szokott pakolni, ha több hónapig külföldön van. Na én ezt tele pakoltam az egy heti cuccaimmal.:) A barátaim azzal viccelődtek, hogy nem fog tudni felszállni a repülő, mert olyan nehéz a bőröndöm, hogy a súlya visszahúzza azt majd a kifutó pályára. He-he.:)
Ma már azért visszafogottabban vásárolok, kétszer is meggondolom, hogy szükségem van e az adott darabra, és könnyebben meg is válok a régi dolgaimtól. Amikor már nem tudom a sok ruhát a szekrényemben hogy pakolni, akkor szoktam a munkahelyemen "Juci-butik" címszóval kiárusítást tartani, nagy sikerrel. Mindenki örül ilyenkor, a lányok az új és olcsón megkapott ruháknak, én meg annak, hogy látom rajtuk a szeretett, de már valamiért nem hordott darabjaimat, és nem utolsó sorban annak is örülök ilyenkor, hogy a szekrényemben lesz hely az új, szebbnél szebb, és egyben nélkülözhetetlen kincseknek.:) Mindenkinek lehet valami mániája, nálam ez tűnik maradandónak.:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése