Amikor én még királylány voltam...

Már több, mint 2 éve vége ennek a korszaknak. Szép volt, jó volt, de ma már csak egy emlék. Nagyon szép helyekre jutottam el ebben az időszakban.

Az egyik legszebb volt talán a Francia Riviéra, ahol 6 napot töltöttem el. Ez sajnos nem elég arra, hogy minden nevezetességet, látnivalót megnézzen az ember, de azért élményeket ennyi idő alatt is bőven tud gyűjteni az ember. Franciaország még ha viszonylag közel is van hozzánk, szerintem teljesen más világ, mint Magyarország. Főleg a tengerparti rész, ahol volt szerencsém járni.

Cannes volt a fő úti cél, de a szállásunk nem ott volt, hanem félúton Saint Tropez és Cannes között, egy gyönyörű tengerparti kisvárosban, Fréjus-ban. Hosszú, homokos part szakasz, éttermekkel, üzletekkel az út túloldalán. Mivel mi szeptemberben voltunk, a tengerben fürödni már nem tudtunk, de azért belelógattam a lábam a földközi-tengerbe, ha már ott vagyok. :)

Fréjus egy kisebb kikötőváros, van egy olyan csodálatos lakóparkja, ami a kikötőbe épült, kis hidacskákkal, sétányokkal. Egyszerűen leírhatatlan a látvány. Tudnék ott élni, nem tagadom.:)  Hétvégén óriási piac van végig a tengerparti sétányon, mindenféle árus leviszi a partra a portékáját, és hangosan csábítja a vevőket. Ilyenkor aztán mindent lehet kapni, ami szem-szájnak ingere: zöldség, gyümölcs, húsok, ruhák, festmények és még sorolhatnám. A tengeri herkentyűknél kígyózik a sor.

Egy parti kávézóba betérve, amikor angolul kértünk magunknak kávét, és reggelire péksüteményt, először nagyon csúnyán néztek ránk, aztán a tulaj odajött, elmondta franciául a kínálatot, és nagy megelégedettséggel hallgatta, amikor utána ismételtük azt mi is a rögtönzött francia tudásunkkal. Béreltünk egy autót, azzal közlekedtünk az elkövetkezendő pár napban.

Cannes meseszép. Mivel én imádom a szép ruhákat, a butikokat, teljesen levett a lábamról Cannes sétáló utcája, ahol 2 kilométer hosszan a világ összes vezető divatcége felsorakozik az út két oldalán. Ámulatba ejtő élmény, főleg egy olyan "boltkórosnak", mint én vagyok.:) Cannes-ban épp nemzetközi luxushajó kiállítás volt, azt is megnéztük. Láttam, milyen hajóm nem lesz sosem.:) Ennyi pénz a világon nincs, mint ami ott jachtokban felsorakozott. Volt egy olyan szituáció, amikor egy jachton, amit épp megnéztünk, rám szóltak, hogy most ne fotózzak, mert olyan illusztris személy nézi éppen a kabinokat, akit nem lehet lefotózni. Annyit róla, hogy ránézésre egy arab sejk lehetett.

Természetesen voltunk Monte Carlo-ban és Monaco-ban is. Monte Carlo-ban vettünk napi jegyet a helyi buszra, és azzal közlekedtünk. Nem olyan közönség volt ezen a buszon, mint itt mondjuk a piros 7-es járaton. Itthon nem sok eredeti Louis Vuitton és Dior táskás hölgyet látok a buszokon, ott ez teljesen természetes, és hétköznapi látvány.

Voltunk a Monte Carlo-i Kaszinóban is. Én nem játszottam ott sem, de a barátaim igen, és még nyertek is valamennyi pénzt. Viszont elmentem mosdóba bent a kaszinóban, ilyen szép vécét még nem láttam, az biztos.:)  Beültünk a Kaszinó téren ( Place du Casino) egy kávézóba, ilyen drága kávét sem fogok inni többet...

A helyi busszal mentünk fel a hercegségbe, Monaco-ba. Csöppnyi városállam autóútja maga az autóverseny-pálya, ami évente ad otthont a Formula 1-es Monacói Nagydíj megrendezésének. És a helyi busz itt megy, ezen a pályán, a Citruit de Monaco-n, de tényleg. Monaco-ban megnéztük a Hercegi palotát, a palota kertjét, ami gyönyörű, az Oceanográfiái Múzeumot, ahol a Földközi-tenger és a trópusi vizek élővilága, és régi búvárfelszerelések, hajók láthatók. A múzeum érdekessége, hogy maga Jacques-Yves Cousteau volt az igazgatója 1988-ig.

Monte Carlo-ból hazafelé a francia Riviérán, más néven a Cote d' Azur-ön autókáztunk. A part menti út, a Corniche, ami magyarul annyit jelent, hogy párkány, végig ki van világítva, és pálmafák övezik ameddig a szem ellát. Meg is álltunk egy tengerparti étteremben vacsorázni. Hasznos tanács, ha nem tudsz franciául, olyan helyre kell beülni, ahol angol étlap is van, mert különben félő, hogy mondjuk csigát fogsz enni. Mi megúsztuk.:)

Fréjus-ból hajóval egyik nap átmentünk Saint Tropezbe, megnéztük, hol is játszódott Louis de Funés híres Csendőrös sorozata. Már értem, miért itt forgatták. Itt is láttunk rengeteg gyönyörű luxushajót. Saint Tropez hangulatos utcácskákból áll, szigorúan macskaköves mindenhol. Jaj, és ami a legfontosabb, nagyon finom fagyit ettem Saint Tropez-ben.:) Hamar eltelt ez a pár nap. Bármi is történt azóta, ezt az élményt már mindenképp magaménak mondhatom, és szívesen emlékszem rá vissza.:)