A jövő....

Kiskoromban rengeteget ábrándoztam, de anyukám azt mondta, ne tegyem, éljek a földön, mert az ábrándozás az élet megrontója. De nem mindig sikerült.

Valahogy jobb volt magam beleképzelni egy szituációba, amit magam alakíthattam, ahogy csak akartam, kikerülhettem a rossz dolgokat, és csak a jók jöttek, folyamatosan. Az élet sajnos nem mindig így hozza, de azért nem panaszkodhatom. Persze azért felnőtt fejjel is sokszor azon kaptam magam, hogy elképzelek dolgokat, amik valójában nincsenek is.

Sokszor láttam már magam például csodaszép hófehér menyasszonyi ruhában, oldalamon az éppen aktuális szerelmemmel. Na igen, azt hiszem, 3 ilyen képet biztosan elképzeltem már. Hát, még nem lóg a szekrényemben ez a ruha...De nem bánom, mindennek megvan a miértje.

Szokták mondani, ami késik, nem múlik. Aztán azt is többször elképzeltem, hogy mi lett volna velem, ha főiskolai tanulmányaimat rögtön a középiskola után folytatom, nem most, felnőtt fejjel. Ezt sem bánom, cseppet sem, hogy nem így tettem, mert akkor nem ismerhettem volna meg azokat a csodálatos embereket, akikkel ma együtt dolgozhatok. Recikandúron kívül van még jó pár olyan ember a munkahelyemen, akiket nagyon szeretek, és úgy érzem, Ők is engem. Rengeteget nevetünk, viccelődünk egymáson, néha másokon, és ezzel átsegítjük egymást a nehezebb, vagy akár fárasztóbb időszakokon, legyen szó akár munkáról, vagy magánéleti hullámokról.

Nem csak a munkahelyemen, hanem a főiskolán is megismerhettem olyan embereket, akiket ma már barátaim között tudhatok. Hogy a jövőmet hogyan látom? Mindenek előtt jövőre diplomázni fogok, már alig várom, hogy magamra ölthessem a talárt, és a kalapot. Aztán egyszer csak felveszem én is a hőn áhított fehér ruhát, (mindig is ruha mániás voltam, tessék, most kettőt is akarok egyszerre).

Biztos lesz mellettem egy olyan ember, akit mindennél jobban fogok szeretni, és Ő is engem. Lesznek gyönyörű gyerekeink, akik imádni fogják egymást, és az unokatesóikat, mint ahogy mi is tettük a tesómmal, és minden vágyuk az lesz, hogy nagyszüleikkel mehessenek kirándulni, állatkertbe, múzeumba... sokszor, és sokáig. Igen, így lesz, így kell lennie.

Szeretnék eljutni szép helyekre, megnézni a világ előttem eddig még rejtett csodáit, Valakivel...Remélem ezek a vágyak mind elérhető közelségben vannak, ha becsukom a szemem, már látom is sorra mindet magam előtt. Úgy érzem, hogy az én kis bakancslistámra csupa olyan emberek, és velük kapcsolatos élmények kerültek, akikre, és amikre büszke lehetek.

Szerettem írni, mert olyan érzéseket hozott bennem felszínre a környezetemmel, és magammal kapcsolatban, amiket eddig nem is gondoltam végig soha. Hogy kik, és mi a fontos, most már tudom. Remélem, ha 20 év múlva újra írok majd egy listát, Ők azon is helyet fognak kapni, de addig is, a szívemben mindenképp.