Nem sok ilyen akad az ember életében. Sok kedves ismerős, cimbora, haver van, aki ideig-óráig része az ember életének, de olyan, aki végig kíséri az életed minden szakaszát, talán egy, ha akad.
Én olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy az én nagybetűsöm már 25éve a leges legjobb batátnőm. Általános iskola első osztályában kezdődött (na, most kiderült, hány éves is vagyok..). 8éven keresztül, öten voltunk nagyon jóban, mi voltunk az "Ötös fogat", de igazából Ő volt, akit már akkor a legjobban szerettem. És nem csak azért, mert minden nap kapott az uzsonnájához anyukájától egy Balaton szeletet, amit bent a suliban nekem adott, és nem is azért, mert olyan jó ruhái voltak, amiket mindig kölcsön adott, amikor csak kértem, hanem azért, mert olyan volt már akkor is, mint én. Megértettük egymás gondolatait.
Az Ötös fogatból mi ketten a középiskolába is együtt mentünk tovább. Egyforma tanulók voltunk, együtt voltunk mindig, egyformán öltöztünk, aki nem ismert minket, azt hitte, ikrek vagyunk. Nagyjából mindent egyszerre éltünk meg, gondolok itt az első nagy szerelmekre, és csalódásokra is. Érettségi után ötöd év, aztán elkezdtünk mindketten dolgozni. Ez volt az első alkalom, hogy nem voltunk együtt. De aztán 1 év múlva a sors úgy hozta, hogy barátnőm oda jöhetett dolgozni, ahol én dolgoztam. Újra együtt, minden nap.
Pár év múlva, amikor a régi munkahelyünk megszűnt, megint ment ki-ki a saját útján tovább. Én elkezdtem dolgozni annál a cégnél, ahol a mai napig is dolgozom, már több, mint 8 és fél éve, Ő is munkába állt, de más területen. Aztán lassan már 2 éve, hogy megérett bennünk az elhatározás: diplomát szeretnénk. Belevágtunk, együtt. És a kitűzött cél, egyre közelebb...Újra egymás mellett ülünk, most a főiskola padjaiban, újra együtt izgulunk a vizsgákon.
Szüleim nagyon szeretik Őt, szinte harmadik lányukként kezelik. Én is nagyon szeretem az Ő családját, több esküvőt, baba születést könnyeztünk már végig az örömtől együtt a testvéreinknél, közös barátainknál. Remélem, életem minden fontos pillanatánál velem lesz továbbra is. Ugye ez is egy ritka dolog? Bakancslistára való.
Kevés adomány létezik az ember életében,mint az,hogy valakinek gyermekkora óta van egy igaz barátja.Irigylésre méltó,mondhatnám,de irigykedni nem szép dolog.Maradjunk inkább annál,hogy példa értékűnek nevezzük és megpróbálkozunk hasonló kapcsolatot létrehozni a saját életünkben is.Viszont a nagy szerencsém,hogy ismerem ezt a két jóbarátnőt és ez a harmadik olyan barátság amiről tudom,hogy milyen régóta létezik.Az már az én kiváltságom,hogy ismerek három,ilyen régi barátságot.A legtöbb barátság mindig valami intézményhez kötődik(szerintem),pl.:iskola,munkahely,és addig is tart,amíg az adott helyen zajlanak az események.:(
VálaszTörlésMindig jó figyelni benneteket.Szerintem,ki lehet találni két jóbarátról,milyen régi a kapcsolatuk,nem?